Mit érdemes tudni a kutyák epilepsziájáról?

Az epilepszia alatt olyan akaratlan görcsös állapotot értünk, amit az agyvelő megváltozott működése, kóros izgalmi állapota okoz.

Az alábbi összeállítás az állattulajdonosok számára is érthető formában igyekszik összefoglalni a komoly és sokszor speciális diagnosztikai vizsgálatokat igénylő, görcsrohammal járó megbetegedések elkülönítő kórjelzését.

Az epilepsziás rohamokat lezajlásuk, kiváltó okuk alapján többféleképpen csoportosíthatjuk.

Epilepsziás rohamok típusai lefolyás szerint

Az egyik legismertebb klasszifikáció az epilepsziás rohamokat lefolyásuk/megjelenési formájuk alapján három csoportba sorolja: generalizált (ún. „nagy roham”), részleges (ún. „kis roham”) és pszichomotoros.

Az állattulajdonosok számára talán ez a besorolás a leggyakorlatiasabb, mivel sok esetben a lezajlott rohamot/rohamokat csak az állat gazdája látja otthon, és mire az állatorvoshoz kerülnek, az állat már esetleg tünetmentes.

Generalizált („nagy”) roham

Ez a leggyakoribb formája a kutyák és macskák epilepsziájának. Ilyenkor az állat öntudatlanná válik, teste megfeszül, vagy vázizmai görcsösen összehúzódnak (ún. úszó-kúszó mozgás).

Gyakori kísérőjelenségek: akaratlan bélsár- és/vagy vizeletürítés, „állkapocs-csattogtatás” melynek következményeként az állat szájában a nyál habbá verődik.

Részleges („kis”) roham

A részleges epilepsziás roham (ún. „kis roham”) ritkábban figyelhető meg társállatainknál. A részleges roham felismerését az is megnehezíti, hogy rendkívül változatos tünetekkel járhat, aszerint, hogy az agyvelő mely része kerül kóros izgalmi állapotba (pl. egyes izmok átmeneti rángása ép tudat mellett, átmeneti zavart tudatállapot, önkéntelen bélsár/vizeletürítés megtartott/módosult tudatállapot mellett). A tulajdonosok sokszor nagyon találóan írják le ezeket a részleges epilepsziás rohamokat: pl.„nyelvöltögetés/fagyizás”, „légykapkodás”, folyamatos „kacsingatás”.

A kis rohamok nem járnak öntudatvesztéssel, de előfordul, hogy a részlegesnek indult görcsroham generalizálódik, így az állat öntudatlanná válhat.

Pszichomotoros roham

A pszichomotoros rohamok beazonosítása még nagyobb kihívást jelent mind az állatorvos, mind a tulajdonos számára. Ilyenkor az állat szokásos és elvárható viselkedése, „egyénisége” változik meg (pl. ok nélküli ugatás/nyávogás/egyéb hangadás, bizonyos testrészek kényszeres nyalogatása-vakarása, kényszeres mozgásformák (pl. körmozgás), indokolatlan agresszivitás vagy félelemérzet, „zavart”viselkedés (tulajdonos vagy családtagok fel nem ismerése), a „rutin cselekvések/feladatok” kivitelezésében (pl. apportírozás, evés) való megakadás.

A pszichomotoros roham lehet önálló forma, de követheti az ún. „nagy rohamot” is.

A fenti leírásból kitűnik, hogy az epilepsziás rohamok lezajlása rendkívül változatos lehet. Sok esetben az is segítséget jelent az állatorvosi munkánk során, ha az állat tulajdonosa rögzíti a rohamnak vélt eseményt. Az epilepsziás rohamokat azonban nemcsak lefolyásuk alapján lehet csoportosítani, hanem kiváltó okuk (reaktív, másodlagos, elsődleges) szerint is. A kiváltó ok felkutatása és beazonosítása az állatorvosi diagnosztikai munka elsődleges célja. A görcsrohamokkal járó állapot hátterében lévő megbetegedés meghatározása minden esetben csak a részletes laboratóriumi és műszeres vizsgálatok elvégzése után lehetséges!

Epilepsziás rohamok típusai kiváltó ok szerint

Az epilepsziás rohamokat nemcsak lefolyásuk, hanem kiváltó okuk szerint is csoportosíthatjuk: reaktív, másodlagos, elsődleges epilepszia.

A kiváltó ok felkutatása és beazonosítása az állatorvosi diagnosztikai munka elsődleges célja, amely részletes laboratóriumi és műszeres vizsgálatok alapján történik.

Ajánlott vizsgálatok epilepsziás pácienseknél

• Részletes kórelőzmény felvétele
• Alapos fizikális vizsgálat
• Laboratóriumi kiegészítő vizsgálatok (vérkép, szervfunkciós vizsgálatok, speciális paraméterek, pl. vérgázanalízis, szerológiai vizsgálatok, toxin-kimutatás, vizeletvizsgálat, az agygerincvelői folyadék vizsgálata)
• Képalkotó vizsgálatok: hasi és szívultrahang, röntgen, CT/MRI

A fentiekben felsorolt kiegészítő vizsgálatokat egyedi elbírálás alapján javasoljuk. A laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok eredményei alapján nemcsak a görcsroham hátterében lévő megbetegedéseket/elváltozásokat tudjuk megerősíteni vagy kizárni, hanem a gyógyszeres terápia megválasztásában is segítséget jelent.

Gyógyszeres kezelés

Manapság a társállatok epilepsziás megbetegedéseinek kezelésére egyre többféle hatóanyag alkalmazható. A gyógyszeres beállítás minden esetben szakember feladata, és a gyógykezelés célja az adott állatnál a lehetőségek szerinti leghatékonyabb gyógyszer vagy gyógyszer- kombináció megválasztása, amely a lehető legkevesebb mellékhatással jár az adott beteg esetében. Az epilepsziás betegek többségeélethosszig tartó gyógykezelést és rendszeres állatorvosi kontrollvizsgálatokat igényel.

Hasznos tudnivalók: mit tegyünk otthon roham esetén?

• Ha görcsroham jelentkezik társállatunknál, mindig legyünk figyelemmel arra, hogy az adott esetben öntudatlan vagy zavart tudatú állat esetleg megharaphatja a gazdáját is! Soha ne nyúljunk közvetlenül a görcsölő állat szájába!
• Biztosítsunk olyan környezetet az állat számára, ahol a görcsroham alatt nem sérülhet meg (ágyról való leesés, kemény padozat okozta sérülések).
• Kisgyermek, másik társállat távoltartása (zavart tudat, esetleges agresszív viselkedés miatti sérülések megelőzése).
• A roham hosszának/gyakoriságának, illetve a rohamok alatt produkált tünetek megfigyelése, feljegyzése, rögzítése.
• Amennyiben állatunknál görcsroham jelentkezett, úgy lehetőség szerint azonnal (legkésőbb 24 órán belül) javasolt állatorvoshoz fordulni a háttérokok felderítése és a gyógykezelés megkezdése céljából. A görcsroham alatt bekövetkező változások az állat életét közvetlenül veszélyeztethetik (agy- és tüdővizenyő, kórosan megemelkedett testhőmérséklet, belső szervi károsodások)!
• A görcsroham lezajlása után egyes állatok tudata még zavart, ilyenkor ne engedjük, hogy az állat szájon át vegyen fel eleséget vagy vizet, mivel a félrenyelés veszélye ilyen esetben fennáll.
• A gyógyszeres kezelést minden esetben állatorvosi javaslat alapján kell megkezdeni/folytatni. Állatorvosi jóváhagyás nélkül soha ne adjunk emberek kezelésére szolgáló antiepilepsziás szert állatunknak!

Forrás: Szent István Egyetem Állatorvostudományi Kar